Évszakválasztás

Tényleg, mi baj lehet a gyeppel? Végül is természetes, szép zöld, sőt (vagy de?) van, akinek a státusz szimbólum szerepét is betölti.
Ha azonban jobban belegondolunk: mi a haszna? Igaz, miért is kellene, hogy mindennek haszna legyen? „Én csak gyönyörködni akarok benne.” Mondhatja a kedves Olvasó. A szomorú valóság az, hogy nem csak hogy nincs haszna – ami egy permakultúrás számára máris piros lámpa, – de egyenesen káros is lehet.
Nézzük hogyan. Először is: biztos, hogy természetes? Hol található a természetben gyep? Valószínűleg sehol. Nem tévesztendő össze ugyanis az erdei tisztással, legelővel vagy a réttel. Ez utóbbiak ölén a növényi (és állati) fajok sokféleségének jótékony hatása érvényesül. A gyep tulajdonképpen egy monokultúrás túltenyésztett fűfarm, és mint az ilyeneknek, ennek is jelentős hátrányai vannak. Talán az egyik legemlítésreméltóbb az, hogy mivel az egész területen csak ugyanaz a faj él (monokultúra), minden egyed a talajnak ugyanazt a tápanyag szegmensét használja fel, ezért az idejekorán kimerül. Mi a következő lépés? Műtrágyát kell használni. Nem is keveset. Például az Egyesült Államokban 1978-ra az évi műtrágyatermelés 15-20%-át kebelezte be a „gyepipar”1 Természetesen a vegyszergyárak ezt az igényt rendkívüli örömmel kielégítik. S mivel azt is tudjuk, hogy a monokultúrák svédasztalként vonzzák a kártevőket, választhatunk a rovarirtók széles választékából is, amit a vegyszergyárak szintén széles mosollyal kínálnak megvételre.
Másodszor is rengeteg víz kell a fenntartásához, ami a pazarlás kategóriájába tartozik, különösen a mai világban, ahol a tiszta víz lassan ritkaság számba megy. Például Kaliforniában a háztartásokban felhasznált víz 44%-át fordítják gyep locsolásra.2
Harmadszor: karbantartásához rengeteg üzemanyag szükséges. A legegyszerűbb példa a fűnyíró. A gyepre ugyanis elég ritkán engednek állati „fűnyírót” (birkát, kecskét stb.), mert vagy a trágyája „büdös”, vagy „tönkreteszi” a gyepet.
És még a fűnyíró után visszamaradt növényi maradvány is tele van rengeteg káros anyaggal a műtrágyázás és a rovarirtók miatt; még komposztot sem érdemes belőle készíteni. Bemosódik a talajba, további károkat okozva.

A golfpályák talán a legkárosabb fajtája a gyepnek. Itt használják a legtöbb vizet, vegyszert, üzemanyagot és emberi munkaerőt. Egy példa:

Moloka’i száraz szigetén, a Hawaii szigetcsoportban, golfpályákat építenek nyaralóhelyek közelében. Az egyik mérnök becslése szerint a pályák fenntartásának éves költsége megközelítően 400 000 dollár lesz (…). Ez az összeg nagyobb, mint amennyit ételt adó kertekre költenek azon a szigeten.3

Meg lehetne szüntetni az éhezést a világban, ha azokat az erőforrásokat, melyeket a nagy kiterjedésű gyeppel rendelkező országok a gyepre fordítanak, a szegény területeken élelmiszer előállítására fordítanánk.4

Mi ajánlható gyep helyett?

Az én véleményem szerint legalább két hasznos megoldás is létezik. Ha valaki mindenképpen szeretne egy füves területet, hagyja, hogy a természetanya ismét életre keltse az ott élni akaró növényfajok sokaságát, majd legeltesse le azt. A másik megoldás, ha kerttét alakítja a gyepet. Egy kert is lehet gyönyörű, s annak gyümölcseit, zöldségeit is élvezhetjük.

Duffy Krisztina

http://www.permahungarica.honlapom.com

References:
1.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.434
2.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.434
3.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.435
4.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.434