Évszakválasztás

Tényleg, mi baj lehet a gyeppel? Végül is természetes, szép zöld, sőt (vagy de?) van, akinek a státusz szimbólum szerepét is betölti.
Ha azonban jobban belegondolunk: mi a haszna? Igaz, miért is kellene, hogy mindennek haszna legyen? „Én csak gyönyörködni akarok benne.” Mondhatja a kedves Olvasó. A szomorú valóság az, hogy nem csak hogy nincs haszna – ami egy permakultúrás számára máris piros lámpa, – de egyenesen káros is lehet.
Nézzük hogyan. Először is: biztos, hogy természetes? Hol található a természetben gyep? Valószínűleg sehol. Nem tévesztendő össze ugyanis az erdei tisztással, legelővel vagy a réttel. Ez utóbbiak ölén a növényi (és állati) fajok sokféleségének jótékony hatása érvényesül. A gyep tulajdonképpen egy monokultúrás túltenyésztett fűfarm, és mint az ilyeneknek, ennek is jelentős hátrányai vannak. Talán az egyik legemlítésreméltóbb az, hogy mivel az egész területen csak ugyanaz a faj él (monokultúra), minden egyed a talajnak ugyanazt a tápanyag szegmensét használja fel, ezért az idejekorán kimerül. Mi a következő lépés? Műtrágyát kell használni. Nem is keveset. Például az Egyesült Államokban 1978-ra az évi műtrágyatermelés 15-20%-át kebelezte be a „gyepipar”1 Természetesen a vegyszergyárak ezt az igényt rendkívüli örömmel kielégítik. S mivel azt is tudjuk, hogy a monokultúrák svédasztalként vonzzák a kártevőket, választhatunk a rovarirtók széles választékából is, amit a vegyszergyárak szintén széles mosollyal kínálnak megvételre.
Másodszor is rengeteg víz kell a fenntartásához, ami a pazarlás kategóriájába tartozik, különösen a mai világban, ahol a tiszta víz lassan ritkaság számba megy. Például Kaliforniában a háztartásokban felhasznált víz 44%-át fordítják gyep locsolásra.2
Harmadszor: karbantartásához rengeteg üzemanyag szükséges. A legegyszerűbb példa a fűnyíró. A gyepre ugyanis elég ritkán engednek állati „fűnyírót” (birkát, kecskét stb.), mert vagy a trágyája „büdös”, vagy „tönkreteszi” a gyepet.
És még a fűnyíró után visszamaradt növényi maradvány is tele van rengeteg káros anyaggal a műtrágyázás és a rovarirtók miatt; még komposztot sem érdemes belőle készíteni. Bemosódik a talajba, további károkat okozva.

A golfpályák talán a legkárosabb fajtája a gyepnek. Itt használják a legtöbb vizet, vegyszert, üzemanyagot és emberi munkaerőt. Egy példa:

Moloka’i száraz szigetén, a Hawaii szigetcsoportban, golfpályákat építenek nyaralóhelyek közelében. Az egyik mérnök becslése szerint a pályák fenntartásának éves költsége megközelítően 400 000 dollár lesz (…). Ez az összeg nagyobb, mint amennyit ételt adó kertekre költenek azon a szigeten.3

Meg lehetne szüntetni az éhezést a világban, ha azokat az erőforrásokat, melyeket a nagy kiterjedésű gyeppel rendelkező országok a gyepre fordítanak, a szegény területeken élelmiszer előállítására fordítanánk.4

Mi ajánlható gyep helyett?

Az én véleményem szerint legalább két hasznos megoldás is létezik. Ha valaki mindenképpen szeretne egy füves területet, hagyja, hogy a természetanya ismét életre keltse az ott élni akaró növényfajok sokaságát, majd legeltesse le azt. A másik megoldás, ha kerttét alakítja a gyepet. Egy kert is lehet gyönyörű, s annak gyümölcseit, zöldségeit is élvezhetjük.

Duffy Krisztina

http://www.permahungarica.honlapom.com

References:
1.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.434
2.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.434
3.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.435
4.Mollison, Bill Permaculture, A Designers’ Manual 2009, Tagari Publications, Tyalgum, NSW 2484, Australia, p.434

Rob Avis tollából, 2010 június 17-én

Honlapja itt található: www.vergepermaculture.ca

Mi a különbség a talaj és a por között?

A talaj él. A por halott. Mindössze egy kávéskanálnyi talaj akár milliárdnyi mikroszkopikus méretű baktériumot, véglényeket és fonálférget tartalmazhat. Egy maroknyiban ugyanabból a talajból rengeteg földigiliszta, ízeltlábú, valamint egyéb szabad szemmel látható csúszómászó található. Az egészséges talaj egy igen összetett életközösséget alkot és tulajdonképpen a bolygón található biológiailag legváltozatosabb ökoszisztémát táplálja.

A modern talajjal foglalkozó tudomány kimutatta, hogy ezeknek az élő szervezeteknek a milliárdjai folyamatosan dolgoznak, építik a talaj szerkezetét, tápanyagokat termelnek és betegségek elleni védelmi rendszereket építenek ki. Kimutatták, hogy a talaj ezen közösségének egészsége kulcsfontosságú a növényeink, ételeink és saját testünk egészsége szempontjából.

(tovább…)

Érkezett egy linkajánlás, hogy miként alakul a Kárpát-Medence vízgazdálkodása. Az alábbi prezentációt végignézve világossá válnak az irányok. (tovább…)

(tovább…)

Ebben a kötetben a néprajz eszközeivel egy magyar falu lakosságát szeretnénk bemutatni az olvasónak. A Bevezetés részletesen szól arról a sajátos nézőpontról, melyből a magyar Átány falu életének néhány fontos oldalát próbáltuk megvilágítani. Ugyanott beszámolunk a községben folytatott kutatómunka történetéről is, valamint arról, hogyan öntöttek formát az Átányra vonatkozó elgondolásaink. Könyvünkben a falusi köznapokról akarunk beszélni.

Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban

Forrás, letöltés: MEK

Egyedül Dávid Mihály tudja, hogy milyen idő lesz napra pontosan a 2010-es esztendőben. A nyíregyházi mérnök idén is közkinccsé tette tudását, így már most mindenki tervezheti a nyári szabiját.
ELŐREJELZÉS – Nem tévedett a tavalyi év végén sem Dávid Mihály. A nyíregyházi meteorológus már egy évvel ezelőtt hajszálpontosan megmondta, hogy mikor érkezik a nagy hómennyiség, és a hőmérsékleteket is eltalálta. Az okleveles mérnök 1972 óta nyújt támpontot az embereknek, az országban ő az egyetlen, aki 365 nappal előre  mer és tud időjárási helyzetképet adni.
A kíváncsiskodók mellett a gazdák és a szabadtéri rendezvények főszervezői is sokat köszönhetnek neki.

(tovább…)

Kíváncsiak vagyunk a látogatók interaktivitására és véleményére, leginkább abban a kérdésben, hogy legyen-e fórum az oldalon, vagy ne. Van ugyanis csilivili fórumra lehetőség, ami épp csak ágyba nem viszi a teát, de lehangoló lenne nézni, ha hetekig nem ír rá senki. Szóval hajrá, tessék nyomogatni a gombokat! Ha olyan megjegyzésed van az oldallal kapcsolatban, ami nem szerepel a kérdőíven, akkor nyugodtan közölheted az oldal alján lévő hozzászólás részen.

Valaha, amikor az embert még nem szakította ki a teremtés rendjéből a saját maga által teremtett művilág, a diót még mindenütt isteni, szent faként tisztelték. Bölcsőt és koporsót készítettek belőle. De nem csak asztalosmunkával, hanem életet termő szertartással is! Ha gyermek született, diót ültettek a tiszteletére. Ha meghalt egy szeretetreméltó ember, diót ültettek a sírjára. A dióhéjból a gyermekek játékbölcsőt is készítettek. A dióhéjba kanócot téve és méhviaszt öntve diómécsest kapunk, amit meggyújtottak a megemlékezés napján a sírokon, ablakokban, ligetekben, berkekben, forrásoknál, szikláknál. A zöld diólevélből gyógyfőzetet készítettek, vagy éppen bolhaűzésre használták. A frissen lehullott sárga diólomb gyönyörködtette a szemet, hempereghettek benne a gyerekek, és megbújhattak alatta az Élet kerekét forgató szorgos kis élőlények. És még nem is szóltam a dióbélről, ami a mogyoróval együtt megkoronázott minden eledelt, amihez fogyasztották. Egy egész könyv is kevés lenne felidézni, hány szálon kapcsolódott az emberek élete ehhez a tiszteletreméltó fához.

Hová tűnt mindez? Az emberek többsége ma nem ültet diót sem születéskor, sem temetéskor. A gyerekek fröccsöntött műanyaggal játszanak, vagy képernyőt bámulnak. A betonsírokkal rideggé tett temetőkbe halottak napján alumíniumhüvelybe öntött paraffinmécsest viszünk, az ablakokban a tévé fénye villog, odakünn pedig a fákon fennakadt műanyag zacskókat zörgeti a szél. Gyógyfőzetek helyett a vegyipar termékeit veszik már azok is, akik még ismerik a régi gyógymódokat. A lehullott diólombot gondosan szemeteszsákba rakják az emberek, és még rémmesét is költenek hozzá saját lelkiismeretük és ősemlékezetük elaltatására. Azt sulykolják egymás fejébe, hogy „a dió avarja tönkreteszi a talajt, még komposztálni sem lehet”. A dióbél és a mogyoróbél pedig annyira sem érdekli a mesterséges arommákkal elrontott ízlésű gyerekeket, hogy felszedjék a földről ezt az értékes ajándékot. A felnőttek pedig, ha ültetnek még egyáltalán diófát, a kereskedelemből vesznek megbízhatónak vélt oltványt, magról eszükbe sem jut ültetni. Sőt, a diólomb rágalmazásához hasonlóan a magról kelt diókról is rémmeséket költenek. Azt mondják, hogy „elfajzik, értéktelen termést hoz majd”.

Márpedig a dió sorsát és a mi sorsunkat különösen erős kapocs fűzi össze! Nem is lehet másképp, hisz évszázadokon, vagy tán évezredeken át együtt éltünk a dióval bölcsőtől koporsóig, koporsótól bölcsőig. Mert élet a születés előtt is van és a halál után is. Az Élet fájára szüksége van az evilági embernek is, és a túlviláginak is.

Ezért komoly kéréssel fordulok minden magyar és nem magyar testvéremhez. Adjuk vissza a dió minden részének, még a lehullott lombjának is azt a tiszteletet, ami valaha megillette! Ne higgyük el, hogy a talaj védelmezője, a földet betakaró avar árthat a földnek! Ne higgyük el, hogy a magról kelt dió értéktelenebb, mint az oltvány! Később fordul ugyan termőre, de tovább is él, és a szemet is jobban gyönyörködteti. Helyezzük vissza a diót evilági életünk mindkét kapujába őrnek, a két kapu között pedig oltalmazónknak, hisz a legnagyobb melegben is védi a talajt a kiszáradástól, az embert pedig a nap hevétől! Amikor esszük a dióbelet, adjon hálát ki-ki hite szerint azért azért az eledelért, ami a jelenlegi nagy tékozlás, természetpusztítás után várható ínséges időkben még sokakat menthet meg az éhhaláltól!

Kelt Máriabesnyőn, 2009. Földanya hava 30. napjának éjjelén