Soha nem találkoztam, és nem beszéltem sem Lajos Atyával, sem Várhegyi Lászlóval, holott mindkettőjükről tudom, hogy kiváló szakemberek. Ezért döbbentett meg ez az írás, ugyanis szóról szóra ezt vallom én is hosszú évek óta.
Emiatt a filozófiám miatt jött létre ez az oldal is. És lám, most szinte mindent megtaláltam a saját filozófiámból egy írásba besűrítve. (tovább…)
Azaz – a növények a gyógyításban
Az ember ősidők óta szoros kapcsolatban volt a természettel. A növény az ember számára eleinte egyedüli táplálékul, később pedig gyógyszeréül is szolgált. A mai modern ember kezdi felismerni, hogy nem a szintetikus gyógyszerekkel, kémiai hatóanyagokkal tudja megõrizni egészségét, képes elkerülni az ún. civilizációs betegségeket (infarktus, magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség). A jó egészséghez a növényeken át vezet az út. A zöld növények tartalmazzák a legtöbb biológiailag aktív anyagot (vitaminok, ásványi sók, mikró és ultra mikró elemek, pl. a szelén, amellyel meg lehet előzni a rákot). A biológiailag aktív növényi anyagok emelik a szervezet immun biológiai készültségét, javítják a fizikai és a szellemi teljesítõ képességet. Élő példák erre azok az etnikai csoportok, amelyek soha sem ettek húst, és mindig növényi táplálékon éltek, mégis hosszú életkort éltek meg egészségben, jó kondícióban.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) 2003-ban kezdeményezett kutatást a fahéj és 2-es típusú cukorbetegség, illetve a koleszterin szint kapcsolatának feltárására. A vizsgálat nem várt sikert hozott a betegek életében. A 40 napon át rendszeres fahéj tartalmú tabletta szedésének köszönhetően a vérben lévő triglicerid és a glükóz, illetve a káros LDL koleszterin szint egyaránt közel 30 százalékkal csökkent a résztvevők körében.
A fahéj tartalmaz antioxidánsokat. Azonban nincs elegendő bizonyíték annak alátámasztására, hogy nagy dózisú fahéj fogyasztásával olyan kedvező hatást érhetnénk el, mint például a szív- és érrendszeri betegségek elleni védelem.
A csicsóka szénhidrátokban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag gumós növény. Ez az eddig méltatlanul mellőzött kultúrnövény napjainkban a korszerű táplálkozásban egyre nagyobb szerephez jut, hiszen a legújabb kutatási eredmények számos, a szervezetre gyakorolt hasznos élettani hatásáról számolnak be. Épp ezért, bár ma még az egész világon elsősorban takarmánynövényként termesztik, egyre intenzívebben foglalkoznak az élelmiszerként való hasznosításával.
Legfontosabb tulajdonsága, hogy gumói – a burgonyával ellentétben – nem keményítőt, hanem inulint tartalmaznak.
Káposzta (Brassic oleracea, var. capit alb.)
A káposzta az egyik leggyakoribb zöldségünk. Kétéves növény, a második évben palántálják és növesztik fejekbe. Több fajtája ismert, színben, nagyságban stb. A leggyakoribb a zöld-fehér káposzta, mely nyár végétől, késő őszig tart. A kései fajtáját télire savanyítják, amelynek szintén megvan a kitűnő tápértéke. A káposzta vad fajtáját már az ókorban is ismerték és nagyon nagyra tartották. A mai kutatási eredmények szerint a káposzta az egyik legkitűnőbb rákellenes táplálékunk.
Tápértéke:
Tartalmaz káliumot, ként, jódot, kalciumot, foszfort, vasat, klórt, nátriumot, nagy mennyiségű A vitamint, B vitamin komplexet, C vitamint és U vitamint. Ezeket az elemeket egyébként a káposztafélék családjának a többi tagja is tartalmazza.
A modern fitoterápiában a vöröshagymát (Allium cepa) és hatóanyagainak kivonatait elsősorban érelmeszesedés megelőzésére, a folyamat lassítására, és a szívroham rizikóinak csökkentésére használják.
Nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre, mert megnöveli annak a nagy sűrűségű lipoproteinnek, a HDLnek a mennyiségét, ami eltávolítja a szövetek és az erek faláról a koleszterint. Indiai kutatók alátámasztották azt az elterjedt nézetet, hogy ez a zöldség véd a zsíros ételek miatt kialakuló koleszterinszint-növekedéssel szemben. A hatás eléréséhez az is elegendő, ha a zsíros étellel együtt 46 dkg nyers vagy bármilyen módon elkészített hagymát eszünk.
Fényigényes, szereti a tűző napot. Sok napsütés hatására nemcsak dinamikusan növekszik, hanem az illó- és aromaanyagai is ekkor alakulnak ki.
Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. A rozmaring hazai története Árpád-házi Szent Erzsébetig nyúlik vissza: a leveléből készült, a 17. és 18. században Európa-szerte népszerű illat- és gyógyszer, a „magyar királyné vize” (Aqua Regináé Hungáriáé) néven volt ismert.
A népi gyógyászatban görcsoldónak is használják, egyes helyeken a borok ízesítésében is szerepet játszik. Az alföldi tanyavilágban még a legszegényebb családoknál is volt legalább egy cserép rozmaring, melyből a búbos kemence tetejére szórtak pár levelet, hogy kellemes illatú legyen a lakás. A rozmaring tulajdonképpen a szegények tömjénfája.
A szervezetünkben megtelepedő és ott elszaporodó mikroorganizmusok (vírusok, baktériumok, gombák, protozoák, paraziták) okozta fertőző betegségek kezelésében, gyógynövényeknek/gyógynövénykészítményeknek egyaránt fontos a szerepük.
A vírusok okozta légúti fertőzések megelőzésében, tüneteik mérséklésében jó eredménnyel alkalmazhatók például az immunstimuláns hatású bíbor és keskenylevelű kasvirágból, valamint a hársfavirágból, bodzavirágból, mályvalevélből stb. előállított vizes-alkoholos kivonatok.
A természetes C vitaminforrások (narancs, citrom, grapefruit, csipkebogyó, homoktövis termés és lé) és a propolisz szintén az immunrendszert erősíti.
Kétségtelenül erős hatását intenzív illóolaj-tartalmának köszönheti. Köretként, frissen reszelve, ecetesen, vagy tormamártásként, erős antibiotikumként hat. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a frissen reszelt torma baktérium- és vírusölő hatása kb. 12 órán keresztül tart. Ezért kiváló növényi antibiotikumnak tekinthető. Rendszeres fogyasztása különösen a fertőzéses időszakokban javasolt. Vastag, föld alatti hajtása kiváló fűszer, vizelethajtó gyógyszer.
.